Ennek a finomságnak annyi a története, hogy répatortát szerettem volna sütni egy gyönyörű napsütéses szeptemberi szombaton, de nem volt elég répa, illetve dió itthon. Pontosabban volt dió, de meg kellett volna törnöm, szóval 20 perc után feladtam a törést, helyette sok sok mandula került a tésztába. A répát, pedig reszelt almával turbóztam. Így született meg ez az eszméletlenül finom, őszt hirdető almás répatorta. Akik pedig alapból nem rajonganak a sárgarépáért, ne aggódjanak. A 81 éves nagypapa, aki a hagyományos ízek szerelmese, a harmadik szeletnél tartott, amikor rákérdezett, hogy "nagyon finom, de miért hívják répatortának?" :)