Péntek estére szervezett a főnököm egy kis vacsorát a jelenlegi és a régi dolgozókkal, (#bestboss) ahova nem szerettem volna üres kézzel érkezni, de túl sok idő sem állt rendelkezésemre. Viszont annál több spenót, mert kedden Levi beállított egy hatalmas csomaggal (#virághelyett). Így került bele egy nagyon jó alapreceptbe, kicsit megbolondítva azt. Én sem tudtam ellenállni, így melegen, zöldséggel megpakolva egészen jó kis reggeli lett belőle. :) Este gyúrtam be a tésztát, így reggelre csak a szaggatás, sajtreszelés, sütés maradt, ami fél óra alatt meg is volt. 

Tavaly októberben költöztem el a családomtól és őszintén, az első hetek nagyon nehezek voltak. Idegen környezet, idegen szomszédok, idegen illatok. Persze mindent megtettem, hogy a saját ízlésem szerint rendezzem be az albérletet, de a fordulópont ott volt, amikor megsütöttem az első almáspitét. Felkapcsoltam a hangulatvilágítást (jelenleg 10 db égősor, vagy más LED-es csilivili található nálunk, azt hiszem függő vagyok...), gyújtottam pár gyertyát, aztán lassan, az édes, fahéjas, karamellizálódó alma illata ölelte körül a lakást. Ekkor éreztem először, hogy itthon vagyok. Persze ez az illat nem csak a jól eltalált hozzávalók találkozása, hanem emlékek, érzések is egyben. Ma például az imádott nagymamámra gondoltam, aki szerintem a világ legjobb almáspitéjét süti. Igyekeztem ezt a szintet hozni. :)

Itt is vagyok a második sütőtökös recepttel, aminek tényleg nagyon nagy sikere lett otthon. Ezt az ételt, ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: harmónia. Tökéletes egyensúly, az édes, krémes sütőtök és a ropogósra sült sós bacon, illetve pirított tökmag között. A szín és a textúra miatt, pedig van egy erős Mac and Cheese beütése, csak sokkal egészségesebb verzióban. 

Ez az egyik dolog, amit már kicsiként is imádtam ebben az évszakban. Sokáig csak krémleves formájában (gyerekként napocska levesnek hívtuk a nővéremmel:)), vagy egyszerűen csak sütve ettük, de az elmúlt években nagyon sokféleképpen elkészítettem, és hihetetlen jó fogások születtek belőle. Elsőként azt mutatom meg, hogy én hogyan készítek belőle levest, de mindenképp hozok még izgalmasabbnál izgalmasabb recepteket, ahol a sütőtök a főszereplő. 

Ennek a finomságnak annyi a története, hogy répatortát szerettem volna sütni egy gyönyörű napsütéses szeptemberi szombaton, de nem volt elég répa, illetve dió itthon. Pontosabban volt dió, de meg kellett volna törnöm, szóval 20 perc után feladtam a törést, helyette sok sok mandula került a tésztába. A répát, pedig reszelt almával turbóztam. Így született meg ez az eszméletlenül finom, őszt hirdető almás répatorta. Akik pedig alapból nem rajonganak a sárgarépáért, ne aggódjanak. A 81 éves nagypapa, aki a hagyományos ízek szerelmese, a harmadik szeletnél tartott, amikor rákérdezett, hogy "nagyon finom, de miért hívják répatortának?" :) 

Ősz. Régen magától a szótól is a rosszullét kerülgetett. Iskolakezdés, hideg, sötét, eső, elmúlás, és még sorolhatnám, hogy mennyi negatív érzés kötődött számomra ehhez az évszakhoz. De az elmúlt években ez átalakult, és évről évre szebbnek látom ezt a nem túl népszerű 3 hónapot. Ahhoz, hogy észre tudjuk venni a minket körülvevő szépségeket, gyerekszemmel kell körül néznünk. Ha nem is fogunk gesztenyét gyűjteni, faágakból bunkert építeni, pocsolyába ugrani, vagy falevelekben hemperegni, attól még példát vehetünk tőlük, és mi is megtalálhatjuk azokat a dolgokat, amik boldogsággal töltenek el, és amelyeket kizárólag az ősz tud nyújtani.

Ősz. Szüret a családdal, mustillat, napsütéses kirándulások, szaunaszeánszok, tea literszámra, sütőtök, pihe-puha takarók, jó könyvek, a forró cserépkályha Széplak-felsőn, szilvásgombóc, meleg almáspite, répatorta, barátnőkkel sült gesztenyét venni a városban, illatgyertyákat gyújtani otthon, forró fürdőt venni esténként, kötött pulcsik, ballonkabát, bokacsizmák. Számomra ezeket jelenti az ősz. És ami talán a legfontosabb, a megnyugvás. Egy kis csend a forró, hangos, élménydús nyár után (amit amúgy imádok). Befeléfigyelés, tisztalap. Nekem a szeptember sokkal inkább az új kezdet, a megtisztulás, a fejlődés időszaka, mint az Újév. Ezért is döntöttem úgy, hogy végre elkezdem, az évek óta halasztgatott blogírást. Leginkább recepteket fogtok látni nálam, de nem vagyok benne biztos, hogy le tudom korlátozni magam kizárólag a gasztronómiára, ez majd alakul. Szóval használjuk ki, írjuk meg a saját bakancslistánkat 2018 őszére, és legyünk azon, hogy megvalósítsuk minden egyes pontját! Én elkezdtem. :)